A Haggenmacher Sörgyár nyolcvanéves története

Bizonyára nagyon kevesen emlékeznek már arra, hogy az Art Quarter nevű művészkolóniának otthont adó, ipari műemléknek tűnő komplexum valaha Budapest leggazdagabb iparmágnásának, Haggenmacher Henriknek volt a tulajdona, és virágzó sörgyár működött itt, a Sörház utcában. Az üzem históriáját Garbóci László, a legendás budafoki helytörténész segítségével idézzük fel.

1866-ot írtunk, amikor a szállodás Frohner János készen átadta Budafok (akkor még Promontor) déli részén, a Duna-parttól kőhajításnyira kisebb sörfőzdéjét a svájci Winterthurból származó Haggenmacher családnak. Az akkor negyvenéves Haggenmacher Henrik ebben az időben már vagyonos gőzmalom-tulajdonos volt. Henrik befektetett, és 1869-ben megjelent a Pester Lloydban, hogy megnyílt a sörgyár, amely egy évtized múltán termelékenységben már a második lett a Dreher-féle kőbányai sörgyár mögött. A céget csak 1879-ben jegyeztették be, akkor már az 1855-ben született ifjabb Haggenmacher Henrik neve alatt. A cégvezető azonban Haggenmacher Károly volt.

A vállalkozás tőkehiányban szenvedett, és a gyárat megvette idősebb Haggenmacher József, tehát a firma családon belül maradt. A cég 1901-ben átalakult társas vállalkozássá, Haggenmacher Oszkár lett a társ.

Megnyílik a sörcsarnok

Megjegyzendő, hogy 1896-ban megnyílt a sörcsarnok, Rehák József bérleménye a Sörház utca és a mai Nagytétényi út sarkán. Rehák húsz évig működtette, aztán a Keleti Pályaudvar mellett nyitott kocsmát, de a budafoki Sörkert a múlt század hatvanas éveiig fogadta a szomjas vendégeket.

A XIX. század vége a rohamos felfutás, terjeszkedés időszaka volt. A fejlesztések építész-tervezője a prágai származású Böldner és magyar segítője, Kovács Frigyes volt. Az 1881-es 44. törvény alapján a gyárak 15 évre adómentességet kaptak, és 1907-ben megalakult a Kőbányai és Budafoki Sörgyárak Rt. A sör iránti kereslet viharos sebességgel növekedett, fióktelepet nyitottak Vácon (1893), Székesfehérváron (1895) és Kőbányán (1897), majd elkezdték felvásárolni a kőbányai lerakatuk mellett fekvő telkeket. A sörgyár felépítésére azonban ekkor még nem kapták meg az engedélyt.

A minőségi ugrás 1907-ben következett be, amikor megalakult a fent említett részvénytársaság. Az építkezés végül megkapta a jóváhagyást, pincéket alakítottak ki, kutakat fúrtak, a sörfőzés 1912-ben indult meg a kőbányai gyárban. Malátagyár itt nem létesült, a malátát Budafokról szállították.

1920-ig tartott a fénykor. Akkor 50 000 négyzetméter volt a budafoki gyár területe, a pincék hossza meghaladta a 4 kilométert. Évente nem kevesebb mint 230 ezer hektoliter sört főztek Budafokon. A sörgyár volt Budafok legnagyobb munkaadója, a csúcson ötszázan dolgoztak Haggenmacherék sörfőzdéjében.

Trianon és a várossá alakulás

1923-ban újabb tőkekoncentráció jött létre: a kőbányai és a budafoki gyár beolvadt a Dreher Söripari Részvénytársaságba. A húszas évek, részben a trianoni terület- és lakosságvesztés következtében, a hanyatlás évtizede lett. Ehhez hozzájárult, hogy 1926-ban Budafok községből város lett, a sörgyár területét körbenőtte a település, nem tudott bővülni a vállalkozás. Kőbányán viszont volt terület, ott folytatódott a prosperitás.

1929-ben ideiglenesen beszüntették a budafoki sörgyártást, a gyártelepet már csak az alapanyagok tárolására használták.

1933. november 3-án a cég közgyűlése kimondta a fúziót: létrejött a Dreher–Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzde. Mindez azonban kérészéletű próbálkozás volt, 1935-ben Budafokon végleg leállították a termelést.

A második világháború után az 1948-as 25. számú törvény kimondta a 100-nál több munkást foglalkoztató gyárak államosítását, de a Haggenmacher sörfőzdét csak 1951-ben államosították. Ekkor már mindössze 34 817 négyzetméter volt a területe.

Ch. Gáll András